A korábbiakban beszámoltunk arról, hogy 2017. április 11. napján az Országgyűlés elé benyújtásra került a munkaidőszervezés egyes kérdéseiről szóló T/15035. számú kormányzati törvényjavaslat, mely 2017. július 1. napjával jelentősen módosítja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseit. A módosításnak a munkaidő-keretre vonatkozó elemeit a korábbiakban bemutattuk, most a csomag további elemeit vesszük szemügyre.

Könnyebb lesz a munkaidő-beosztás módosítása

A munkáltató a hatályos szabályok alapján a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja. Ezen a szabályrendszeren változtatna a benyújtott törvényjavaslat. A módosuló szabályok alapján a munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban, írásban közli.

Közlés hiányában továbbra is az utolsó munkaidő-beosztás lesz az irányadó. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. Ez megfelel a korábbi 4 napos határidőnek. A munkáltató azonban nyártól a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja, mely esetben a munkavállaló részére rendkívüli munkavégzési pótlék nem jár. Ebben az esetben azonban a hozzájárulás önkéntessége fog később jogi kérdéseket felvetni.

Változik a szabadság nyilvántartása és kiadása

A hatályos szabályozás alapján a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás (munkaidőkeret, elszámolási időszak) alkalmazása esetén azonban a munkáltató naptári évre vonatkozó döntése alapján a szabadság két módon adható ki. Az első módszer szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a szabadság kiadása során a hét minden napja – beleértve a szabadnapokat is – munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ebben az esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. Ilyenkor ugyanakkor a munkavállaló részére munkaszüneti napra szabadság jelenleg a törvény szövegezése okán akkor sem adható ki, ha a munkavállaló munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végez. Úgy is dönthet jelenleg a munkáltató, hogy a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. A módosítás az első opció gyakorlati problémáját orvosolja (munkaszüneti napi munkavégzés), illetve a második opciót pontosítja.Továbbra is két lehetőség áll így majd nyitva a munkáltató előtt. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során az első lehetőség szerint a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és – feltéve, ha a munkavállaló nem volt beosztva – a munkaszüneti napot. Munkaidő-beosztás esetén azonban a munkaszüneti nap is figyelembe vehető.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – ettől eltérően – az adott naptári évben úgy is ki lesz adható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztás szerinti munkanapon mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

Forrás: https://www.hrportal.hu/hr/rugalmasabb-munka–es-pihenoido-beosztas–valtozo-szabadsag-nyilvantartasi-szabalyok-20170418.html

A munka törvénykönyve (Mt.) főszabályként a munkaidő-beosztás jogát a munkáltatóhoz delegálja, meghatározott feltételek megvalósulása esetén lehetővé teszi viszont azt is, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztással kapcsolatos rendelkezési jogát korlátozza és a munkaidő-beosztás jogát részben vagy egészben a munkavállaló részére átadja. Ez utóbbi esetben beszélünk kötetlen munkarendről. Dr. Karika Márton, a Bán és Karika Ügyvédi Társulás ügyvédje válaszol a kötetlen munkarenddel kapcsolatban feltett kérdéseinkre.

Melyek a munka-időbeosztás fajtái?

A leggyakrabban alkalmazott munkarend az általános munkarend, ez a munkarend a legkötöttebb, mivel az általános munkarendben a munkavállalót hétfőtől péntekig kell beosztani munkavégzésre, a szombat és a vasárnap pedig a munkavállaló heti két pihenőnapja.

Az általános munkarendnél rugalmasabb munkaidő-beosztás lehetőségét teremti meg az egyenlőtlen munkaidő-beosztás, annak révén, hogy a napi munkaidő és a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók, a pihenőnapok tekintetében hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot kötelezően be kell osztani. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnak két fajtája van, a munkaidőkeret és az elszámolási időszak. Nagyobb rugalmasságot biztosít a munkaidő-beosztása tekintetében a munkáltató számára az is, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható, amely esetben a legalább 48 óra heti pihenőidőnek a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában kell meglennie.

„Fontos kiemelni, hogy a fenti munkarendek mindegyikénél a munka-időbeosztás jogát a munkáltató gyakorolja, és a munkaidő-beosztás jogát nem engedi át a munkavállaló részére.”

Kötetlen munkarend alkalmazása esetén a fentiekhez képest az a lényegi különbség, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztás jogát is átengedi a munkavállaló részére.

Mely feltételek megvalósulása esetén írható elő kötetlen munkarend a munkavállaló részére?

Karika Márton

A törvény a vezető állású munkavállalók vonatkozásában mondja ki, hogy munkarendjük kötetlen, esetükben ez célszerű is, figyelemmel az általuk betöltött pozícióra. Nemcsak a vezetők foglalkoztathatóak azonban kötetlen munkarendben, hanem a munkáltató egyéb munkakörök esetében is, a munkakör sajátos jellegére tekintettel átengedheti a munkaidő-beosztás jogát a munkavállaló részére. Ennek feltétele, hogy munkavállaló munkaköre lehetővé tegye a munkavállaló számára, hogy a munkavégzését önállóan szervezze meg. Kizárt például kötetlen munkarend alkalmazása gyártósoron dolgozó vagy üzletben eladóként dolgozó munkavállalók esetében, ugyanakkor előírható kötetlen munkarend például területi képviselők, illetve az informatikában foglalkoztatott munkavállalók részére.

Milyen formai követelményeknek megfelelően adható át a munkaidő-beosztás joga a munkavállaló részére?

Kötetlen munkarend csak írásban rendelhető el. A munkáltató főszabály szerint egyoldalú írásbeli utasításával bármikor előírat a munkavállaló számára kötetlen munkarendet, illetve egyoldalú utasításával írásban bármikor vissza is vonhatja azt. A munkaidő-beosztás jogának átadása a munkavállaló részére tehát nem igényli munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás megkötését, a munkavállaló egyetértését.

Milyen fajtái vannak a kötetlen munkarendnek?

A munkáltató a munkaidő-beosztás jogát átengedheti a munkavállaló részére egészben vagy részben is. A részben kötetlen munkarend a gyakorlatban általában úgy valósul meg, hogy a munkáltató meghatározza a munkavállaló számára, hogy egyes napokon a munkahelyén köteles munkát végezni, vagy az is tipikus, hogy a munkáltató azt határozza meg, hogy a munkavállaló naponta mely időszakban köteles a munkavégzés helyén tartózkodni (törzsidő). Ezekben az esetekben a munkaidő másik részében a munkavállaló maga jogosult eldönteni, hogy mikor végez munkát, a munkát ez alatt az idő alatt folyamatosan vagy megszakításokkal végzi. A megszakítások ideje alatt munkavállaló tartózkodhat a munkahelyén, de el is hagyhatja azt.

Minden olyan esetben, amikor a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát a munkavállalónak átengedi, akkor nem kell alkalmazni az Mt.-nek a lentiekben ismertetett azon rendelkezéseit, amelyeknek mellőzését kötetlen munkarend esetében az Mt. megengedi.

Melyek a kötetlen munkarend előnyei a munkáltató számára?

Kötetlen munkarend alkalmazása egyrészt csökkenti a munkáltató adminisztratív terheit, mivel a munkavállaló munkaidejét nem kell nyilvántartani, nem kell alkalmazni a munkaidő-beosztásra, a pihenőidőre, az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó rendelkezéseket. Az általános munkarendhez és egyenlőtlen munkaidő-beosztáshoz képest költséghatékonyabb is lehet a munkáltató számára, figyelemmel arra, hogy a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében nem beszélhetünk rendkívüli munkavégzésről, így a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállaló rendes munkaidőt meghaladó munkavégzésért bérpótlékra sem jogosult. Dr. Karika Márton felhívja viszont e körben arra figyelmet, hogy kötetlen munkarend alkalmazása sem eredményezheti a bérpótlékra vonatkozó szabályok kijátszását a munkáltató által, amennyiben ugyanis a munkáltató által előírt feladatok a napi munkaidő alatt nem végezhetőek el, akkor felmerülhet rendkívüli munkavégzés és bérpótlék fizetési kötelezettség.

Melyek a kötetlen munkarend előnyei a munkavállaló számára?

Attól függően, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztás jogát részben vagy egészben engedi át a munkavállaló részére, a munkavállaló saját maga jogosult munkaidejét beosztani és ennek megfelelően munkát végezni. Ha a munkavállaló önmaga osztja be részben, vagy egészben a munkaidejét, és így a szabadidejét is, több szempontból is kedvező a munkavállalóra nézve. Ilyenkor könnyebb ugyanis a munka és a család közötti egyensúly megteremtése. Könnyebb összehangolni a feladatokat, az élet két legfontosabb színtere között, ennek következtében a munkavállaló hatékonyabban képes ellátni a feladatát mind a munkahelyén, mind otthon.

Forrás: https://www.hrportal.hu/hr/mit-is-jelent-a-kotetlen-munkarend-akkor-dolgozok–amikor-akarok-20160901.html

Gyakran felmerül mind a munkáltatói, mind pedig a munkavállalói oldalon kérdésként, hogy mikor érdemes határozott, illetve határozatlan idejű munkaviszonyt létesíteni, illetve melyek egyáltalán az előnyei az egyes munkaviszony típusoknak. Az alábbiakban így a legfontosabb jellemzőket és buktatókat mutatjuk be.

A határozatlan idejű munkaviszonyból mindkét fél szabadulhat, de legyünk óvatosak

A munkaviszonyok többsége határozatlan időre jön létre. Ezeknek az a sajátossága, hogy a munkaviszony úgy szűnik meg, hogy azt a felek valamelyike felmondással vagy azonnali hatályú felmondással felmondja vagy azt közös megegyezéssel együttesen szüntetik meg.

A felmondás egy olyan egyoldalú, írásbeli jognyilatkozat, mely a felmondási idő leteltével a munkaviszonyt megszünteti. Tekintettel arra, hogy egyoldalú jognyilatkozatról van szó, a másik fél hozzájárulása nem szükséges. Visszavonni ugyanakkor már csak a másik fél hozzájárulásával lehetséges, ha erre sor kerülne. A munkáltató a felmondását az esetek többségében indokolni is köteles. Az indokok pedig a munkáltató felmondása esetén kizárólag a munkavállaló magatartása, képessége vagy pedig a munkáltató működése lehetnek. A munkáltató kivételesen a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. Egyéb esetekben ugyanakkor indokolnia kell a felmondást, mely indoklásnak világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie. Ez magyarul azt jelenti, hogy a felmondásból egyértelműen ki kell derülnie, hogy a munkavállaló munkájára miért nincsen szükség. Az indoklásnak az okot konkrétan meg kell jelölnie azaz, nem lehet közhelyszerű (Mfv.10.457/2015/4.). A munkáltató felmondása esetén a munkavállalót a felmondási idő felére a munkavégzés alól fel kell menteni. Arra viszont ügyelni szükséges, hogy a munkavállalónak – amennyiben ő mondja fel a munkaviszonyát – a felmondási idejét teljes mértékben le kell töltenie kivéve, ha a munkáltató a munkavégzés alól mentesíti. Erre azonban nem köteles. A felmondással összefüggésben a felmondási tilalmakra és korlátozásokra is ügyelni szükséges. Ezek azonban csak a munkáltató kezét kötik, a munkavállaló bármikor élhet felmondással.

Azonnali hatályú felmondással kivételes élethelyzetekben szüntethető meg a munkaviszony a felek által. Erre akkor kerülhet sor, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Különös hangsúly esik itt a felmondás indoklására, valamint a 15 napos határidőre, melyen belül a felmondás gyakorolható. Erre szerencsére ritkán adódik alkalom.

A határozott idejű munkaviszonyból a munkáltató szabadul könnyebben

A határozott idejű munkaviszony jellemzője, hogy a munkaviszony felmondási nyilatkozat nélkül, a határozott idő lejártával magától megszűnik. A felek erről tudnak, így az sem elvárás, hogy erről a munkáltató a munkavállalót előzetesen tájékoztassa arról, hogy a munkaviszonya meg fog szűnni. Határozott idejű munkaviszony megszűnésekor nincsen felmondási idő, nem érvényesül felmondási tilalom, sőt a végkielégítés szabályai sem alkalmazandóak. A hatályos szabályozás alapján ráadásul a munkaviszony nem alakul át határozatlan idejűvé a törvény alapján, amennyiben a munkavállaló a munkáltató tudtával továbbdolgozik, habár ez jogilag azért támadható (és a bírói gyakorlat is továbbél). Amennyiben ebből a helyzetből a felek idő előtt szeretnének kilépni, nincsen könnyű helyzetük, különösképpen a munkavállalónak. A munkavállaló a határozott idejű munkaviszonyának a felmondását köteles indokolni. A felmondás indoka pedig csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Ez pedig nehezen bizonyítható, és a jobb állásajánlat, mint leggyakoribb indok, bizonyára nem tartozik bele. A munkáltató ezzel szemben a határozott idejű munkaviszonyt felmondással és azonnali hatályú felmondással is megszüntetheti. Felmondással szüntetheti meg felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt vagy a munkavállaló képességére alapított okból vagy ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Azonnali hatállyal bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt feltéve, hogy a hátralévő időre, legfeljebb azonban 12 hónapra, járó távolléti díjat a munkavállalónak kifizeti. A munkáltatók vonatkozásában arra kell a figyelmet felhívni, hogy az indoklás nélküli felmondás szabálya határozott idejű munkaviszony esetén nem érvényesül. Meg kell tehát jelölni, hogy a törvényes okok közül melyikre támaszkodik éppen úgy, mint felmondás esetén minden esetben.

Forrás: https://www.hrportal.hu/hr/mi-a-kulonbseg-a-hatarozott-es-a-hatarozatlan-jogviszony-kozott-20170308.html

A munkavállaló alapvető kötelezettsége a munkaviszonyban, hogy munkaidejében munkát végezzen. Azonban előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a munkáltató valamilyen okból nem tud munkát adni a dolgozónak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy köteles-e a munkáltató a leállással érintett időre is munkabért fizetni? Esetleg küldeti-e erre az időre fizetés nélküli szabadságra a dolgozót a munkáltató?

A foglalkoztatási kötelezettség

Ha valaki a munkáltató munkaviszonyból származó alapvető kötelezettségeire gondol, akkor rendszerint a munkabér fizetési kötelezettség, vagy a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeinek biztosítása jut eszébe. Ugyanakkor a munkáltatónak nem pusztán joga van a munkavállaló munkaerejét igénybe venni, hanem a munkaviszony fennállása alatt foglalkoztatási kötelezettsége is van. Munkaidőben a munkáltató köteles a dolgozót foglalkoztatni, azaz – egyszerűen szólva – neki munkát adni.

Mit nevezünk állásidőnek?

Azt az időszakot, amikor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, állásidőnek hívjuk. Állásidő sokféle okból merülhet fel. Előfordulhat, hogy a munkáltató egy időszakban kevesebb megrendelést kap, ezért nem tud munkaidőben munkát adni. Szintén ilyen eset lehet, ha valamely okból a munkáltatónál a gépek nem működnek, ezért nem tudnak dolgozni a munkavállalók. Gyakori eset az is, ha a munkaidőkeretben (egyenlőtlen munkaidő beosztással) foglalkoztatott dolgozó esetén a munkaidő keret végén derül ki, hogy a beosztható általános munkaidőnél kevesebb időre osztották be. Például, havi munkaidőkeret esetén a havi 160 munkaóra helyett csak 150 munkaórára osztotta be a munkáltató. Ebben az esetben a fennmaradó 10 óra állásidő.

Állásidő a beosztás szerinti munkaidőben fordulhat elő. A munkaidő beosztása szintén a munkáltató kötelezettsége. A beosztást legalább 7 nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább 4 nappal korábban módosíthatja.

Állásidőre a munkavállalónak főszabály szerint az alapbérét kell megfizetni. Ha az állásidő olyan időszakban merül fel, amely időtartamra a dolgozónak pótlék is jár, akkor az alapbéren felül az egyébként járó pótlék is megilleti. Ilyen például, ha az állásidő olyan időszakra esik, amelyben a dolgozót vasárnapra vagy éjszakai munkavégzésre osztották be.

Elháríthatatlan külső ok

Nem jár az állásidőre alapbér, ha a foglalkoztatási kötelezettségének elháríthatatlan külső okból nem tud eleget tenni a munkáltató. Elháríthatatlan külső okok az olyan körülmények, amelyre a munkáltatónak sem közvetlenül, sem közvetve nincsen kihatása, és a technika, illetve a műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett megakadályozni. Tipikusan ilyenek például a természeti csapások, háborúk.

Fontos, hogy nem beszélhetünk állásidőről a dolgozó tekintetében, ha a munkavállaló személyében rejlő okból nem tud munkát végezni. Azaz, ha például a dolgozó a betegsége miatt keresőképtelen, akkor nem állásidőről, hanem esetében betegszabadságról vagy táppénzről beszélhetünk.

Felmerülhet a kérdés, hogy megteheti-e a munkáltató azt, hogy fizetés nélküli szabadságra küldi a dolgozó arra az időre, amikor a beosztás szerinti munkaidőben nem tud munkát adni? Nem teheti meg, mivel a Munka Törvénykönyve állásidő esetén nem teszi lehetővé a fizetés nélküli szabadság igénybevételét. Sőt állásidő idején fizetés nélküli szabadság „kiírása” kifejezetten a vonatkozó szabályok megkerülésére irányuló munkáltatói intézkedésnek minősülhet.

Forrás: http://www.hrblog.hu/munkajog/2017/04/27/jar-e-munkaber-ha-a-munkaltato-nem-tud-munkat-adni-2/