A munkaviszony megszűnésével kapcsolatos jogszabályok

A munkaviszony megszűnésével kapcsolatos jogszabályok

Kezdőlap / For Job Seekers / Career Advice / A munkaviszony megszűnésével kapcsolatos jogszabályok

A munkaviszony megszűnésével kapcsolatos jogszabályok   A gyakorlatban meg kell különböztetni egymástól a munkaviszony megszűnésének, illetve a munkaviszony megszüntetésének eseteit.   Megszűnik a munkaviszony

  • a  munkavállaló halálával,
  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével (pl. gazdasági társaság végelszámolás keretében),
  • a határozott idő lejártával, illetve
  • a munkavállalót foglalkoztató szervezeti egység vagy a teljes munkáltató költségvetési szerv részére történő átadása esetén.

A munkaviszony megszüntethető:

  • a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezésével;
  • akár a munkáltató, akár a munkavállaló részéről rendes felmondással;
  • akár a munkáltató, akár a munkavállaló részéről rendkívüli felmondással;
  • próbaidő hatálya alatt indokolás nélkül azonnali hatállyal;
  • a határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő lejárta előtt a munkáltató részéről.

Valamennyi megszüntetési módnál közös szabály, hogy kizárólag írásban lehet megszüntetni a munkaviszonyt, és azt a másik fél részére közölni – személyesen átadni vagy postán feladni – kell. Arra kell törekedni, hogy a közlés utóbb igazolható legyen, ezért a személyes átadásról átvételi elismervényt kell kérni, a postai küldeményt pedig ajánlott-tértivevény különszolgáltatással célszerű feladni.   Az utolsó munkában töltött napon – kivéve azonnali hatályú megszüntetés esetén, amikor a közléstől számított 3 munkanapon belül – ki kell fizetni a munkavállaló részére valamennyi járandóságát, valamint el kell készíteni és át kell adni részére a munkaviszony megszűnésekor kötelezően kiadandó elszámoló-lapokat és igazolásokat. A leggyakoribb vita éppen az igazolások késedelmes kiadásából adódik, amit az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség is szigorúan büntet.   Amennyiben a munkáltató egyoldalú intézkedéssel – azonnali hatállyal próbaidő alatt, rendes vagy rendkívüli felmondással – szünteti meg a munkaviszonyt, úgy intézkedését köteles jogorvoslati kioktatással ellátni és felhívni a munkavállaló figyelmét, hogy az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül az illetékes –– munkaügyi bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.   A munkaviszony megszüntetésének békés módja a közös megegyezés, amely lényegileg egy a felek egyező akaratán alapuló megállapodás. Ennek keretében a felek bármiben megállapodhatnak, ami nem ütközik jogszabályba. Így a közös megegyezésre irányuló megállapodásban is kiköthető felmondási idő, végkielégítés stb. ugyanakkor a megállapodásban meg kell jelölni a munkaviszony megszűnésének napját, valamint az utolsó munkában töltött napot.   A munkavállaló rendes felmondással bármikor indokolás nélkül írásban megszüntetheti a munkaviszonyát, azonban köteles betartani a munkaszerződése, illetve a jogszabály által részére előírt felmondási időt. Amennyiben a munkáltató a felmondási időre igényt tart, úgy a közhiedelemmel ellentétben a teljes felmondási időt köteles ledolgozni.   A munkáltató kizárólag indokolással ellátott rendes felmondással szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát. A felmondás indoka vagy a munkáltató működésével összefüggő, vagy a munkavállaló munkavégzésével, illetve magatartásával kapcsolatos ok lehet. A rendes felmondás indokának valósnak és okszerűnek kell lennie, amit vita esetén a munkaügyi perben a munkáltatónak kell bizonyítania. A bizonyítás sikertelensége a munkáltató pervesztességét eredményezi. Amennyiben a rendes felmondás indoka a munkavállaló munkavégzésével, illetve magatartásával kapcsolatos, úgy a rendes felmondás közlése előtt lehetőséget kell biztosítani, hogy a munkavállaló a tervezett rendes felmondás indokával kapcsolatos védekezését előadhassa. Utóbbira nem kell sort keríteni, amennyiben a körülmények alapján a munkáltatótól ez már nem elvárható.   Rendkívüli felmondással akár a munkáltató, akár a munkavállaló is megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a másik fél a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyosan gondatlanul jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.   Pl. lényeges kötelezettségszegés a munkáltató részéről, ha nem fizeti ki időben – ellenkező megállapodás hiányában a tárgyhót követő hó 10. napjáig – a munkabért a munkavállaló részére, vagy nem biztosítja a munkaszerződésben rögzített munkaköri feladatait. Ugyanakkor munkáltatói rendkívüli felmondásra adhat okot az indokolatlan munkamegtagadás, az igazolatlan hiányzás, alkoholos befolyásoltság alatt történő munkavégzés stb.   A rendkívüli felmondás jogát bármelyik fél a másik fél kötelezettségszegéséről való tudomásszerzéstől számított 15 napon, de legfeljebb egy éven (bűncselekménnyel okozott kötelezettségszegés esetén a büntethetőség elévülésétől számított) belül köteles gyakorolni. A munkáltató a rendkívüli felmondás gyakorlása előtt a munkavállaló részére (kivéve, amennyiben a körülmények alapján ez a munkáltatótól nem elvárható) köteles a tervezett rendkívüli felmondás indokait ismertetni és lehetőséget adni a védekezése előterjesztésére.   Forrás: vallalkozas.munka.hu