A munkaidőre, pihenőidőre és szabadságra vonatkozó hatályos jogszabályok

A munkaidőre, pihenőidőre és szabadságra vonatkozó hatályos jogszabályok

Kezdőlap / For Job Seekers / Career Advice / A munkaidőre, pihenőidőre és szabadságra vonatkozó hatályos jogszabályok

A munkaidő A munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam a munkaidő, melybe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. A napi munkaidő főszabályként 8 óra, míg a heti munkaidő 40 óra. Ezt legfeljebb napi 12, illetve heti 60 órában is meg lehet állapítani:

  • készenléti jellegű munkakörben (ahol a munkaidő legalább egyharmad részében nincs tényleges munkavégzés, és ezt az időt a munkavállaló pihenéssel tölti)
  • a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója a munkavállalónak.

A munkarendet, a munkaidőkeretet és a munkaidő-beosztás szabályait – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a munkáltató állapítja meg. A munkaidőkeretben történő foglalkoztatásnak az a lényege, hogy a munkaidőkeret teljes időtartama alatt heti átlagban kell kijönnie a heti 40 órás munkaidőnek. Így kollektív szerződés hiányában legfeljebb négyhavi, illetve tizenhat heti munkaidőkeret állapítható meg. Munkaidőkeretet alkalmaznak pl. a multinacionális áruházláncok, illetve a megszakítás nélküli munkarendben működő vállalatok. Ennek előnye, hogy így a napi munkaidő is egyenlőtlen elosztásban tervezhető, hiszen a munkaidőnek a munkaidő-keret átlagában kell kijönnie. A munkaidő-beosztást a munkáltató köteles legalább 7 nappal korábban a munkavállalók részére közölni, ez lehet írásban, illetve helyben szokásos módon – pl. hirdetőtáblára kifüggesztve stb. – is. A munkaidő-beosztás azért nagyon jelentős, mert a munkavállaló is ennek ismeretében osztja be az aktuális hetét, másrészt a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül, ilyenkor a munkáltató egyéb feltételektől függően különböző mértékű bérpótlék megfizetésére köteles.  A pihenőidő A munkavállalót – amennyiben a napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja – legalább húsz perc, legfeljebb egy óra munkaközi szünet illeti meg. Minden további három óra munkavégzés után szintén ugyanilyen mértékű munkaközi szünet jár. A munkavállalót a napi munkájának befejezése és a másnapi munkavégzés kezdete között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidő illeti meg, ami értelemszerűen a regenerálódását hivatott elősegíteni. Osztott munkaidő esetén – pl. délelőtt 8 és 12 óra között majd ezt követően 18 és 22 óra között munkát végző munkavállaló esetében – az egybefüggő pihenőidő legalább nyolc óra kell legyen. Meghatározott esetekben kollektív szerződés legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidőt írhat elő. A munkavállalót hetente két pihenőnap illeti meg, melyből az egyiknek vasárnapra kell esnie. Munkaidőkeret alkalmazása esetén hetente legalább 48 óra egybefüggő pihenőidő is biztosítható, melybe a vasárnapnak bele kell esnie, kivéve meghatározott eseteket – Pl. megszakítás nélküli munkarendben működő, illetve rendeltetése folytán vasárnapi is nyitva tartó munkáltató esetén – amikor elegendő, ha havonta egy alkalommal esik bele a pihenőidőbe a vasárnap. Munkaidőkeret alkalmazása esetén egyéb eltéréseket is enged meghatározott esetekben az Mt.  A szabadság A munkavállalót minden egyes munkaviszonyban töltött naptári évben évi rendes szabadság illeti meg, amely alap-, és pótszabadságból áll. Az alapszabadság minimum évi 20 munkanap, de a munkavállaló életkorától függően – az idősebb munkavállaló részére több szabadság nap jár – legfeljebb évi 30 munkanap. Pótszabadság egyes esetei:

  • fiatal munkavállalót évi 5 munkanap;
  • gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló – illetve gyermekét egyedül nevelő – szülőt 16 évesnél fiatalabb gyermeke(i) után 2–7 munkanap;
  • vak munkavállalót évi 5 munkanap;
  • föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltőt munkavállalónak évi 5 munkanap jár.

Kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása ettől eltérő egyéb pótszabadságot is megállapíthat. A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg, azzal, hogy az alapszabadság egynegyedét a munkavállaló kérésének megfelelő időben kell kiadni. A munkavállalónak az erre vonatkozó igényét legkésőbb 15 nappal a szabadság kezdete előtt jeleznie kell, azzal, hogy évente legfeljebb 3 munkanapot és legfeljebb 3 alkalommal a 15 napos szabály mellőzésével is kivehet ún. rendkívüli családi helyzetben. A szabadság kiadását a munkáltatónak kötelessége nyilvántartani. Leggyakrabban ún. szabadságos tömböt vezetnek. Ennek hiánya (a jelenléti ívek mellett) az egyik jellemző ok, ami miatt az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség szankciót alkalmaz.   Forrás: vallalkozas.munka.hu