A munkavállaló alapvető kötelezettsége a munkaviszonyban, hogy munkaidejében munkát végezzen. Azonban előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a munkáltató valamilyen okból nem tud munkát adni a dolgozónak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy köteles-e a munkáltató a leállással érintett időre is munkabért fizetni? Esetleg küldeti-e erre az időre fizetés nélküli szabadságra a dolgozót a munkáltató?

A foglalkoztatási kötelezettség

Ha valaki a munkáltató munkaviszonyból származó alapvető kötelezettségeire gondol, akkor rendszerint a munkabér fizetési kötelezettség, vagy a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeinek biztosítása jut eszébe. Ugyanakkor a munkáltatónak nem pusztán joga van a munkavállaló munkaerejét igénybe venni, hanem a munkaviszony fennállása alatt foglalkoztatási kötelezettsége is van. Munkaidőben a munkáltató köteles a dolgozót foglalkoztatni, azaz – egyszerűen szólva – neki munkát adni.

Mit nevezünk állásidőnek?

Azt az időszakot, amikor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, állásidőnek hívjuk. Állásidő sokféle okból merülhet fel. Előfordulhat, hogy a munkáltató egy időszakban kevesebb megrendelést kap, ezért nem tud munkaidőben munkát adni. Szintén ilyen eset lehet, ha valamely okból a munkáltatónál a gépek nem működnek, ezért nem tudnak dolgozni a munkavállalók. Gyakori eset az is, ha a munkaidőkeretben (egyenlőtlen munkaidő beosztással) foglalkoztatott dolgozó esetén a munkaidő keret végén derül ki, hogy a beosztható általános munkaidőnél kevesebb időre osztották be. Például, havi munkaidőkeret esetén a havi 160 munkaóra helyett csak 150 munkaórára osztotta be a munkáltató. Ebben az esetben a fennmaradó 10 óra állásidő.

Állásidő a beosztás szerinti munkaidőben fordulhat elő. A munkaidő beosztása szintén a munkáltató kötelezettsége. A beosztást legalább 7 nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább 4 nappal korábban módosíthatja.

Állásidőre a munkavállalónak főszabály szerint az alapbérét kell megfizetni. Ha az állásidő olyan időszakban merül fel, amely időtartamra a dolgozónak pótlék is jár, akkor az alapbéren felül az egyébként járó pótlék is megilleti. Ilyen például, ha az állásidő olyan időszakra esik, amelyben a dolgozót vasárnapra vagy éjszakai munkavégzésre osztották be.

Elháríthatatlan külső ok

Nem jár az állásidőre alapbér, ha a foglalkoztatási kötelezettségének elháríthatatlan külső okból nem tud eleget tenni a munkáltató. Elháríthatatlan külső okok az olyan körülmények, amelyre a munkáltatónak sem közvetlenül, sem közvetve nincsen kihatása, és a technika, illetve a műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehetett megakadályozni. Tipikusan ilyenek például a természeti csapások, háborúk.

Fontos, hogy nem beszélhetünk állásidőről a dolgozó tekintetében, ha a munkavállaló személyében rejlő okból nem tud munkát végezni. Azaz, ha például a dolgozó a betegsége miatt keresőképtelen, akkor nem állásidőről, hanem esetében betegszabadságról vagy táppénzről beszélhetünk.

Felmerülhet a kérdés, hogy megteheti-e a munkáltató azt, hogy fizetés nélküli szabadságra küldi a dolgozó arra az időre, amikor a beosztás szerinti munkaidőben nem tud munkát adni? Nem teheti meg, mivel a Munka Törvénykönyve állásidő esetén nem teszi lehetővé a fizetés nélküli szabadság igénybevételét. Sőt állásidő idején fizetés nélküli szabadság „kiírása” kifejezetten a vonatkozó szabályok megkerülésére irányuló munkáltatói intézkedésnek minősülhet.

 

Forrás: http://www.hrblog.hu/munkajog/2017/04/27/jar-e-munkaber-ha-a-munkaltato-nem-tud-munkat-adni-2/